Engedje meg, hogy bemutatkozzam, és meséljek magamról néhány szót.
Schopper Gábornak hívnak. 48 éves leszek, több mint 25 év tanácsadói tapasztalattal rendelkezem, és imádom az állatokat.

Teljesen jogos lehet a kérdés az Ön részéről, hogy miért fontos a pénzügyi múlt ebben a „beszélgetésben”. Szeretnék erre egy nyomós indokot adni. Pályafutásom során egy elvet követtem szigorúan: mindig az igazat mondani.
„Gabi, mondd az igazat, és csakis az igazat, abból nem lehet bajod.”
Ez az elv végigkísérte a pályámat, és ennek köszönhetően mindig őszintén, személyes hangvételben beszéltem az ügyfeleimmel. Így a mai napig tartó barátságok és üzleti kapcsolatok születtek.

Meg lehet ebből élni? Igen, meg lehet – ha az ember kellő szorgalommal, kreativitással és megfelelő látásmóddal rendelkezik. Ha valamit meg lehetett oldani, utánajártam, kikértem jogi vagy adózási szakemberek véleményét, és ha egy kis furfanggal előnyt tudtam adni az ügyfeleimnek, azt mindig értékelték. Így működött ez sokáig, de már régen éreztem, hogy más az én utam. Engedje meg, hogy ebben a bemutatkozásban is ezt a közvetlen és őszinte hangvételt használjam.

Furcsa ezt kimondani, de ahogy haladok a korral, egyre inkább megismerem önmagam, és ahogy visszatekintek, bizony rengeteg dolog világosodik meg bennem. Az egyik ilyen, hogy valójában, amióta csak az eszemet tudom, imádom az állatokat. Folyton körülvettek, vagy én ragaszkodtam hozzájuk, és tudat alatt mindig azt az élethelyzetet kerestem, ahol állatok vesznek körül… Ki tudja?

De a bociktól a kecskékig, a kutyáktól a cicákig, a tigristől a zsiráfig mindenre vigyáztam már – vagy legalábbis boldogítottam őket a jelenlétemmel. Nahh, jó… elárulom, hogy idestova másfél éve a budapesti Fővárosi Állatkert önkéntes segítője is vagyok. Így azért nem volt nehéz például Pablo-ra, a kistigrisre vigyázni.

Viszont egy dolgot nagyon pontosan érzek: amikor állatok vesznek körül, amikor segíteni tudok nekik, vagy csak nyugalmat és szeretetet adhatok, amikor csendben figyelhetem magasztos eleganciájukat, fenséges mozgásukat, személyiségüket – akkor érzem igazán, legbelül, hogy minden a helyén van.

Sokáig gondolkodtam azon, hogy honnan, melyik végéről fogjam meg ezt az egészet. Hogyan tudok csatlakozni ehhez a példamutató világhoz úgy, hogy valódi, kézzelfogható értéket adjak az állatvilágnak.

Egy dologban biztos voltam: az árva, gazdátlan, menhelyen élő kutyáknak, cicáknak és más állatoknak – valamint azoknak az alapítványoknak, akik nap mint nap értük dolgoznak – tartós megoldásra van szükségük.

Áldatlan állapot, hogy kutyusok ketrecek mögött élik le az életüket, és reménykedve várják, vajon elviszik-e még valaha őket. A szívem szakad meg ezért. Nekem is van egy 14 éves mentett kutyusom, aki mellettem nőtt fel, és számomra elképzelhetetlen, hogy hozzá hasonló lelkek így tengessék az életüket egy ember felelőtlen döntése miatt.

Ezért eldöntöttem: segíteni fogok rajtuk.
És erre dolgoztam ki egy koncepciót.

A koncepció neve: Árvabank

Lássuk, mit találtam ki.

Létrehozok egy weboldalt, amelyhez minden regisztrált állatmenhely hozzáférést kap. Erre a felületre feltölthetik a náluk élő állatok fotóit, valamint megadhatják az adataikat is. A platformot széles körben ismertté tesszük a közösségi felületeken.

Minden állat kap egy saját adatlapot és egy egyedi azonosítót. Ezt az azonosítót az utalás megjegyzésébe írva bárki támogathatja az adott állatot, akár már 500 forinttól kezdve. Így például egy „Lilla” nevű kutya számára folyamatosan gyűlhet a támogatás. Az összeg teljes mértékben nyilvános és követhető lesz.

Amikor valaki örökbe fogadja az állatot, az összegyűlt pénzből először a menhelyi költségek kerülnek rendezésre. Ezt követően – szigorú szabályok mentén (amelyeket még ki kell dolgozni) – a fennmaradó összeg az állat további ellátását szolgálja.

Fontos kérdés

Felmerül a kérdés: egy alapítvány adhat közvetlenül pénzt magánszemélyeknek?
A válasz az, hogy nem.

Valóban, egy állatvédelemmel foglalkozó alapítvány nem adhat egyszerűen pénzt azért, mert valaki örökbe fogad egy állatot. De mi történik akkor, ha ezt a helyzetet megfelelően, jogilag is szabályozott módon kezeljük – egy kis, legális és kivitelezhető furfanggal?

Az emberek sokkal könnyebben vállalnak felelősséget egy állatért, ha tudják, hogy az orvosi ellátás és az alapvető szükségletek finanszírozása biztosított.

Együttműködés

Ehhez szükség van:

egy pénzügyileg stabil alapítványra
egy jól felépített informatikai rendszerre
egy átgondolt, jogilag megfelelő szabályrendszerre

Ezt egy partner alapítvánnyal közösen lehet kidolgozni, és akár már rövid időn belül elindítható.

Miért keresek partnert?

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez ennyire jó ötlet, miért nem valósítom meg egyedül.

Megtenném – és meg is fogom, ha nem találok partnert. De amikor eszembe jutnak például az etyeki menhely kutyái – ahol szintén önkénteskedtem –, akkor egyszerűen azt érzem, hogy mindent meg kell próbálnom.

Hátha valaki meglátja azt a lehetőséget ebben, amit én is megláttam.
Egy esély az állatoknak, hogy holnap már családban hajthassák le a fejüket, és reggel úgy ébredjenek, hogy ez nem csak álom volt…

Ezért nem várok, nem várhatok.
Bízom benne, hogy lehetőségem lesz személyesen is bemutatni a koncepciót egy találkozó keretében.

Köszönöm, hogy időt szántak rám.
Tisztelettel,
Schopper Gábor